Lendvai Áron (2001)

„Mit szeretsz fotózni?”
„Embereket!”

A történetmesélés ősi hagyomány, és nagy ereje van. Szerintem akkor jó egy történet, ha személyes és átélhető. Fontos a teljes képet megmutatni – ettől lesz hiteles egy munka – de az teszi izgalmassá, ha a kicsi, személyes részletek párbeszédbe kerülnek a tágabb folyamatokkal.

A múlt mindig is érdekelt, mert segít megérteni, honnan jövünk. Imádom a régiségeket: az archívumokat, a megsárgult fényképeket, a szinte feledésbe merült családi legendákat. Ugyanígy foglalkoztat a jelen megörökítése is, mert szerintem számít, mit hagyunk magunk után, és hogy a következő nemzedékek mire, hogyan emlékeznek majd a jövőben.

Ha a projekt időkerete engedi, szeretek mélyen elmerülni egy témában: kutatok, utánaolvasok, megkeresem benne a legizgalmasabb kérdéseket, mert így lehet erős alapra építeni egy munkát.

Az eseményfotózást a rotterdami Verhalenhuis (Storyhouse) Belvédère közösségi házban szerettem meg, ahol előadásokat, kiállításmegnyitókat és könyvbemutatókat fotóztam. A módszerem lényege, hogy az esemény nagy és kis pillanatait egyaránt megörökítem, nemcsak azt, ami a színpadon történik, hanem egy őszinte tekintetet vagy egy találkozást is, úgy, hogy közben nem zavarom meg a történéseket. 

Egy esemény akkor van jól megörökítve, ha a képek visszaröpítenek arra a napra, nem csak emlékeztetnek rá. A hosszabb, közös munkákban ugyanez a kíváncsiság dolgozik, csak megfontoltabban.